Vissza a hírekhez
2025. január 28. · Írta: P. Zsanett
Bella Anastazia elköltözött
Tegnap este egy csodás csillaggal már több ragyogott az égen….✨🌌
Azt mondják sokan, nekünk könnyű, mi könnyen elengedünk egy kutyát, mivel sokan vannak….ez nem igaz. Néhány nappal ezelőtt csak álltam a szoba közepén, ahol az egyik sarokban éppen elindult egy élet, a mellette lévőben pedig megállíthatatlanul közeledik egy másiknak a vége….szürreális így látni az élet körforgását. A “szép” az egészben, hogy mindkét kis lélek a kezem munkájának eredménye…de látni elfogyni annak a kutyának a szeméből a fényt, akit én vettem ki az anyukájának a pocakjából…akinek már az anyukáját is én neveltem 8 hetes kora óta…hihetetlenül szívszorító… Megélni azt, hogy 18 nap leforgása alatt a tökéletesen egészséges kutyából -aki decemberben még a ringben nyerte a szépségcímeket- egy erőtlen és törékeny, de még utolsó erejével is csóváló maci lesz…erre nincsenek szavak. Mindeközben napról napra növöget egy új kis maci a másik oldalán ennek az eseménysorozatnak. Az élet néha könyörtelen tud lenni…nem csak a szép pillanatok, a mosolygós fotók, a tökéletesre kozmetikázott szőrű macik, a külföldi utazásokból áll a tenyésztői lét. Ezekben a pillanatokban még a legerősebb lélek is beleszakad, mert nem lehet mást tenni. Vizsgálatról vizsgálatra vinni a napról napra rosszabbul lévő családtagomat. Az egyik infúziót cserélni a másik után éjjel-nappal. Várni a gerinc majd koponya MRI-eredményt, csontvelőmintát venni, rohanni vele a laborba az egész városon át, mert gyorsabban beérek, mint a futár. Minden perc számít…. és reménykedni, hogy meglesz a pozitív válasz, hogy még van időtök, hogy ahogy jött majd elmúlik…reménykedni, hogy még futhat veterán osztályban a Cruft’s zöld szőnyegén, ahova már hónapokkal ezelőtt be lett nevezve. Ahova nagyon készültünk és vártuk az újabb közös kalandot. De a fentiek más történetet írtak és ezek az álmok a kútba estek óráról órára, ahogy az a fránya kór felemészti sejtről sejtre minden életenergiáját és boldogságát ennek a mindig boldog és energikus berninek. Tényleg elfogynak a szavak és maradnak a könnyek és az összetört lélek…. Ég Veled, Bella…egyszer még találkozunk! Anyukádra vigyázz odafent, meg a többiekre…már biztosan nagyon vártak, ha ennyire sietned kellett…
Azt mondják sokan, nekünk könnyű, mi könnyen elengedünk egy kutyát, mivel sokan vannak….ez nem igaz. Néhány nappal ezelőtt csak álltam a szoba közepén, ahol az egyik sarokban éppen elindult egy élet, a mellette lévőben pedig megállíthatatlanul közeledik egy másiknak a vége….szürreális így látni az élet körforgását. A “szép” az egészben, hogy mindkét kis lélek a kezem munkájának eredménye…de látni elfogyni annak a kutyának a szeméből a fényt, akit én vettem ki az anyukájának a pocakjából…akinek már az anyukáját is én neveltem 8 hetes kora óta…hihetetlenül szívszorító… Megélni azt, hogy 18 nap leforgása alatt a tökéletesen egészséges kutyából -aki decemberben még a ringben nyerte a szépségcímeket- egy erőtlen és törékeny, de még utolsó erejével is csóváló maci lesz…erre nincsenek szavak. Mindeközben napról napra növöget egy új kis maci a másik oldalán ennek az eseménysorozatnak. Az élet néha könyörtelen tud lenni…nem csak a szép pillanatok, a mosolygós fotók, a tökéletesre kozmetikázott szőrű macik, a külföldi utazásokból áll a tenyésztői lét. Ezekben a pillanatokban még a legerősebb lélek is beleszakad, mert nem lehet mást tenni. Vizsgálatról vizsgálatra vinni a napról napra rosszabbul lévő családtagomat. Az egyik infúziót cserélni a másik után éjjel-nappal. Várni a gerinc majd koponya MRI-eredményt, csontvelőmintát venni, rohanni vele a laborba az egész városon át, mert gyorsabban beérek, mint a futár. Minden perc számít…. és reménykedni, hogy meglesz a pozitív válasz, hogy még van időtök, hogy ahogy jött majd elmúlik…reménykedni, hogy még futhat veterán osztályban a Cruft’s zöld szőnyegén, ahova már hónapokkal ezelőtt be lett nevezve. Ahova nagyon készültünk és vártuk az újabb közös kalandot. De a fentiek más történetet írtak és ezek az álmok a kútba estek óráról órára, ahogy az a fránya kór felemészti sejtről sejtre minden életenergiáját és boldogságát ennek a mindig boldog és energikus berninek. Tényleg elfogynak a szavak és maradnak a könnyek és az összetört lélek…. Ég Veled, Bella…egyszer még találkozunk! Anyukádra vigyázz odafent, meg a többiekre…már biztosan nagyon vártak, ha ennyire sietned kellett…